Translate

2013. augusztus 24.

Csalódás csalódás hátán :)

Nézzük a jó oldalát, megerősít legalább.



2013. július 13.

Do not give up !

Ne.

Én azt mondom, ne!



Ne, ne add fel. Ha arról van szó, csak azért sem. Oké, lehet, hogy úgy képzeled el, jaj milyen szar életed van, ó de mennyire utál téged mindenki, milyen szerencsétlen vagy. Ez egy darabig rendben van, mert ilyet mindenki érez élete során. De ne add fel, jön egy újabb nap, új lehetőségek, új év, új korszak. Új emberek. Hogy őszinte legyek, az emberek sok mindenre képesek. 

Mi, emberek képesek vagyunk megváltoztatni egy másik ember életét. Elronthatjuk, vagy helyrehozhatjuk. Sosincs középút. Ebben nincs. Legyen egy kicsi eszed, barátom. Miért ártanál bárkinek is, aki neked nem ártott. Miért szórakoznál egy más ember életével. Nem is gondolnád, min megy keresztül, erre jössz te, és ráteszel egy lapáttal még. Nem is gondolnád, hogy te lehetsz az utolsó csepp a pohárban. Nem is gondolnád, mit hozhat ez maga után. Nem is gondolnád ... Tényleg nem.




Gondolkozz három másodperccel többet, mielőtt kimondasz valamit a szádon, mielőtt bármit megtennél. Három másodperc csodákra képes.

Ne add fel, ha semmi sem jól sül el, te annál többet és jobbat érdemelsz. Ne add fel azért, csak mert egyedül vagy, hidd el, jön valaki, akire nem is számítanál. Ne add fel, mert nehéz, hiszen kibírod. Ne azért add fel, mert mások is feladták már, attól te nem leszel több. Ha feladod, az egyenlő a halállal.

Ha elmész, itt hagysz bennünket, a családod, a barátaid... Talán úgy gondolod megoldódik minden problémád, és köszönöd szépen, jól leszel. De gondolsz abba bele, mit hagysz hátra? Sírni fogunk, szomorúak leszünk, és hiányozni fogsz. Ezt akarod? Ne légy önző. Ennyire ne.



Gondolkozz.

2013. július 10.

yaay ;-)



- well.. what to say -

I love you sweetheart.

It is a year since we are together and I think we've always belonged together :) I know and I am sure that you are the other half of me, my true best friend, my severe brother and the love of my life ♥ 

I am the happiest person in this Universe to have you by my side! 

I could never let you go or even leave you. I love you and nothing can change my feelings for you.



I want FOREVER. 

I want to be the mother of your child, the wife of your life, the hand that you'll hold, the lips that you'll kiss, the person that you'll miss. I want to live with you in the rest of my life :) 





xoxo 

2013. július 4.

hey july. please be fabulous!

It feels like ages I've been here.. I am really sorry, but I totally forget about my page :\ I know I've been busy but this is kinda unforgivable.

May I tell you something? I love you.

Now I'm gonna tell you everything that happened to me lately!

First let me show you guys a photo :)

This photo my be blur a bit, but WE are! Well done guys! 

We were volunteers at the Transylvania International Film Festival. 

♥ 


Finally we've got the school ended for this semester, so I am trying to take some rest, but it is kinda impossible.Just to know, I am going for my driving license, so I need to learn further more! That's not funny. 


So. How are you guys doing? Have you had coffee this morning? 


HAKUNA MATATA

2013. június 3.

szeretlek



Van, hogy éppen azt bántod, akit legjobban szeretsz, akinek a legtöbbet, legszebbet, legjobbat akarod adni magadból mindig. De valamiért mégis megbántod. Szóval, tettel, türelmetlenséggel... őt, akitől jó szót, türelmet, szép érzéseket kaptál, kapsz. Akinek létezése értelmet ad neked. A te létezésednek. És mégis, őt bántod. Őt, akit végtelenül szeretsz. És ezért egy idő után már nagyon fáj. Lehet, hogy ő megbocsát, de tudod, legbelül érzed, hogy ez nem ilyen könnyű, érzed, hogy távolságot vet közétek. És ekkor csak egy dologra vágysz. Hogy megöleld, olyan erősen, olyan szorosan, hogy szinte már fájjon, hogy összeolvadj vele, a két test melege izzóvá váljon, és ez a tűz, ez az izzás megöljön, elégessen minden rosszat, minden bántást, bánatot, fájdalmat. Megtisztítson.

~ Csitáry-Hock Tamás ~


2013. május 21.

ha lenne..

Ha lenne egy teknősöm, már nem lenne.

Most, kedves olvasó, képzeld el, hogy van egy teknősöm, és beteg. De egy probléma van ezzel, hogy nincs teknősöm, de ha lenne!

A (képzeletbeli) teknősöm, akit mellesleg Keplernek neveztem el, beteg. Tegnap azt vettem észre rajta, hogy megduzzadtak a mirigyei a füle mögött és szamárköhögése volt. Azt gondoltam átmeneti megfázása van a kicsinek, ezért este lefektettem, kakaót készítettem neki, sajtos meleg szendvicset, csípős ketchuppal, mert ez a kedvence. Majd betakargattam, elénekeltem neki a Du hast című címzetes és nagysikerű altatódalt, majd végignéztem ahogy elalszik. 

Ma reggel, mikor fölkeltem, első dolgom az volt, megnézzem mi a harci helyzet Keplerrel. Kepler nem volt a helyén, a nappaliban ugrándozott és Mazsolát, aki a kutyám amúgy, csiklandozta az orrával, mind a kettővel. Jaj nem említettem, Kepler egy mutáns teknős, akit huszonegyedik születésnapomra kaptam a jövendőbeli sógorasszonyom lányától, őt Johannának hívják. A lényeg, hogy Johanna megajándékozott ezzel a mutáns teknőssel, akinek az édesanyja Csernobilból származik. Mostmár érthető? 

Keplernek két orra volt, és egy szeme. Sajnos kicsit felbomlott az egyensúly nála, de én attól még nagyon szerettem őt évekig. Tegnap reggelig. Ámbár most is szeretem.

Kepler ma reggel éppen Mazsolát csiklandozta, és énekelt neki, ahogyan én a tegnap este. Álltam az ajtóban és néztem, miközben a tejes teámat fogyasztottam és a harmadik szememből próbáltam kisúrolni az álomport. A játszadozásuk hamarosan abbaszakadt, mikor Kepler, a mutáns teknősöm újra elkezdett szamárosan köhögni. Megijedtem és azonnal a hasára fordítottam, hogy megnézzem, mi romlott el benne. Elhúztam a cipzárt és láttam, minden összekuszálódott, akkor már értettem, Keplernek ezek az utolsó köhintései. 

Elvittem őt a teknősorvoshoz, a Petőfi utcába a Sooters mellett levő rendelőbe és elhívtam a végrendeletmegíró bácsit is. Mint másfél órán belül kiderült, Kepler eszméletét vesztette, de bemehettem hozzá elbúcsúzni. Ekkor már huszonhárom éves volt és ötven napos. Ezen a napon történt, hogy Kepler, a képzeletbeli kedvenc és egyetlen teknősöm, a kétorrú házikedvencem meghalt, és rámhagyta a nyakláncát, amit sosem hordott, mert neki kicsi volt. 


2013. április 23.

daily poem / - 24

ADY ENDRE: A LEGJOBB EMBER

 

Televagyok félelemmel,
Gyöngeséggel, szerelemmel.
Gyáva vagyok:
Én vagyok a legjobb ember.

Ha tervezek, majd elválik,
Ha gyûlölök, majd elmálik
S ha örülök,
Örülök mindhalálig.

Gyávaságban, õrületben
Nem ragyogott senki szebben
S ha szeretek,
Nagy vagyok a szerelemben.

Ha kétség jön, majd elhiggad,
Hogyha csönd jön, majd elringat
S ha menni kell,
Majd elmegyek, hogyha hívnak.

Tudok hinni, várni, csalni,
Egyet nem tudok: akarni
S bizonyosan
Fölségesen fogok halni.


André Krisztinának, a legjobb embernek.

2013. április 22.

napi vers - /

ADY ENDRE:
ELFOGYNI AZ ÖLELÉSBEN

Szájon, mellen, karban, kézben,
Csókban, tapadva, átkosan
Elfogyni az ölelésben:
Ezt akarom.

Epében, könnyben és mézben,
Halálosan, tudatosan
Elfogyni az ölelésben:
Ezt akarom.

Ilyen nagy, halk, lelki vészben
Legyek majd csontváz, vig halott
Elfogyni az ölelésben:
Ezt akarom.



2013. április 21.

áprilisi

gyűlöllek.

ez ilyen egyszerű.

vagy nem.


Még sosem gyűlöltem senkit, sosem bántott ennyit senki. Azt mondják az okosak, a gondolkodók, hogy úgy tudsz gyűlölni valakit, ha egykoron szeretted. Szerettelek. Na és? Mindig is kérted, hogy utáljalak meg, felejtselek el, és hasonló kijelentéseket tettél. Nem tudom mennyire gondoltad komolyan. Most hát eljött. Erre vártál? Jó ez neked? Nekem jó, köszönöm kérdésed. Ja és, jól vagyok, semmi újság. Veled? 

Nem is tudom hogyan kell gyűlölni valakit, bárkit is. Olyan könnyűnek hangzik előre. Ah, gyűlölet. Milyen szép szó. Talán úgy kell ezt csinálni, hogy haragszunk egy darabig, nem szólunk egymáshoz és hasonlók? Mert akkor ez megy nekem. Egy ideig. De nem én fogom megtörni a jeget. Nem is te. Maradjon ez így, kéremszépen. 

Boldog vagyok. Veled is voltam boldog, néhányszor. De most nélküled. Képzeld. És olyan jó. Szabadnak érzem magam. Végre nincsenek bilincsek a kezeimen. Ne ess tévedésbe, nem te vágtad le őket rólam. Nekem kellett eljutnom odáig, hogy összeszedjem a te sátorfádat és kipakoljam magamból. Nem volt könnyű. De sikerült. Mostmár csak gyűlöllek, ennyi. Nem ezt akartad? Nem ezt kérted annyiszor? Tessék.

Csak szeretném tudni elégedett vagy-e, boldog vagy-e. De nem fogom megkérdezni a fenébe is, ennyire azért mégsem érdekel :) 

Azt remélem elolvasod ezt egyszer.

hamarosan hívni foglak. 

De biztosan semmi szomorúság, vagy csalódottság érzése nem fog téged elfogni. 

Azt akarom boldog légy. Nélkülem. Habár kétlen velem az lettél volna. Akár egy napig is. 

Mindegy.

Vége.

Csak még fáj. 






2013. április 8.

Beletekintenék

Vannak furcsa emberek, furcsa állatok, furcsa szerzemények.

Tolerancia. Ez fontos.

Napjainkban egyre kevesebb ember hajlamos, fogalmazzunk úgy, hogy egyre kevesebben képesek a toleranciára. Pedig ez hatalmas érték, ha valaki toleráns. Tolerálni valakit annyit jelent, hogy elfogadom, ahogy van, és tiszteletben tartom a hibáit, betegségét, furcsaságát. Ha már tiszteletben tartom, akkor bizonyára kedvelem azt a személyt. De ha nem is, legalább fogadjam el, mert ő is ember! Vannak érzései, úgyanúgy fáj neki is, ha elvágja az ujját, ugyanúgy szereti a jégkrémet vagy a csokoládét, esetleg a rántott húst... Ugyanúgy szeret, utál, szomorkodik, örvend. Csak másképp fejezi ki. Esetleg ki sem fejezi. Mert minek. Néhányuk annyira beletörődött szerencsétlenségébe, hogy elzárkózik a külvilágtól, falat épít maga köré, és még azokat is kizárja akik közelednének. 

"Ne bántsd a fát, hisz ő is él. Egyél inkább hódot." Nos ezzel a kijelentéssel az a probléma, hogy annyira elfajult az emberi idótaság, hogy képesek embertársaikon kívül minden más dolgot jobban szeretni. Ez szánalmas, kéremszépen. Állat menhelyeket létesítenek, orchidea-védelmező fanclubokat, meg kitudja milyen egyéb intézmények születnek... És egyre kevesebb a kórházak, öregotthonok, bölcsődék, árvaházak száma. Miért? Mert az embereket használjuk, és dolgainkat szeretjük. Nem így van? Tisztelet a kivételnek. De ugye tudjuk, hogy tisztelet van, csak kivétel nincs. 

És Te, kedves Olvasó. Te bizonyára értelmes, intelligens lény vagy. Gondolom nem abba ölöd a pénzed, hogy harmatos hóvirágokat védelmező társaságokat támogass, hanem inkább egy gyerekmentő segélyszolgálatot. Vagy nem. Nem tudhatom. De reménykedem. Habár utálok reménykedni, és nem is ez a hobbim, de vannak bizonyos helyzetek, ahol már csak a remény maradt.

Reményem és hitem vetem abba a világba, amely nem létezett soha, most sem, de FOG.

Egy világ, ahol ember az embernek angyala, és csak azután másnak. 

De ma sajnos még ott tartunk, hogy ember embernek farkasa.

Álmodozni csak szabad.

2013. március 8.

2013. február 13.

the day before Valintine's

Szeretlek. 

Szeretem, hogy akármikor szükségem volt valakire, ott voltál. Ha egy testvérre volt szükségem, mert az enyémmel összevesztem, te voltál, akinek jól kioszthattam, így a testvéremmé váltál. Ha szülő kellett, mert az enyémekkel balhéztam, te ott voltál, megóvtál a gonosztól, és hagytad, hogy buta döntést hozzak, amiből tanulhatok, így a szülőmmé váltál. Ha barátra volt szükségem, mert éppen senki nem volt a közelemben, akinek kiöntsem a szívem, te meghallgattál, ha kértem, tanácsot adtál, mellettem voltál végig, így a barátommá váltál. Észre sem vettük és szerelembe estünk. Számomra te vagy a megtestesült csoda.

Köszönöm, hogy vagy nekem, bármire legyen szükségem :)


Levente.

-



Ja és megkérem a kedves közönséget, a függöny mögül kukucskálókat, és a dívány mögött bújkálókat, hogy holnap kíméljenek meg a valentinnapi Facebookos szerelmes ömlengéseiktől. Emberek... Ha szereted mondd meg, ne a Facebookra írd ki. 

Kellemes Val.. izé, csütörtököt kívánok holnapra :-*



2013. január 27.

megoszlanak a vélemények.

Vegyük Jézust történelmi személyiségnek. Elvégre is megváltotta a világot, újat alkotott, és hátrahagyta mindazt, amiről életével példázódhatunk. Elveket, törvényeket, szokásokat, igéket hagyott hátra. Pont úgy, mint akár VIII. Henrik, vagy Napoleon Bonaparte. Ők is meghagyták a következő generációknak a törvényeiket, és sokan idéznek ma már tőlük. Könyveket írnak a hozzájuk hasonló történelmi nagyságokról. Miért ne rnának Jézusról is. Írnak is, ezzel nincs baj, de akkor sokan miért vannak ellene?

Miért támadják annyian a katolikus, keresztény vallást? Ráadásul azok támadják leginkább, akik benne élnek, és ők is megvannak keresztelve. Miért nézi(te)k le azt, aki hetente elmegy szentmisére, hogy Istennek áldozzon egy órát, imádkozzon, és hálát adjon, amiért egészséges, vagy hálát adjon, hogy gyönyörű családja, munkahelye van.. vagy jobb megélhetésért fohászkodjon. Történelmi megemlékezésekre elmentek, ezren.. Végighallgatjátok a 2-3 órás énekeket, beszédeket, ünnepi műsort és koszorúzást tartalmazó egyveleget, mely legjobb esetben nincs átszőve politikával, és "Szavazzatok ránk"-kal. 

Nem értem... Egy órát nem vagyunk képesek hetente odaszánni. Annyi időnket pazaroljuk fölöslegesen el tv-nézésre, internetezésre és egyéb haszontalan, ám szórakoztató unaloműző dolgokra. Nem is imádkozunk, nem adunk hálát, nem kérünk az Istentől semmit, csak vészhelyzetben. Azt hiszed, most komolyan, hogy az beválik? Fenét. 

Köszönöm a megtisztelő figyelmet. Távozhatsz. 





2013. január 24.

such a world

Szeretnék egy olyan világot, ahol nem kell hajnali órákban fölkelnem, mikor még olyan csillagos az ég, mintha tényleg éjszaka lenne. Egy olyan világot, ahol minden este telehold van ... egy olyan világot, ahol évente két nyár van, és nincs Karácsony, sem Húsvét. Tévedés ne essen, nem vagyok vallásellenes, sem semmiféle szektás, sem ateista. Keresztény katolikus hívő vagyok, de sajnos kezdem úgy érezni, hogy ebben a világban már minden a pénzt, a fényűzés körül forog. "Nem kaptál karácsonyra telefont, biciklit, pénzt? Akkor te nem vagy menő." Megöl ez a társadalom. 

Egy olyan világot szeretnék, ahol akkor járok be a suliba, ha éppen kedvem van hozzá, akkor felelek és írok dolgozatot, ha úgy érzem készenállok rá, és azt tanulom meg, ami érdekel. Akarok egy olyan világot, ahol nem kell nap-mint-nap köszönni egymásnak, megkérdezni, hogy vagy? - miközben nem is érdekel, ahol nem kell mosolyogni kétszínű módjára, hogy azt higyjék,  köztünk minden a legnagyobb rendben van, holott csak nem akarunk viszályt, és ez így jó. Szükségem van egy olyan világra, amelyben úgy érzem magam, ahogy tényleg. Ahol nem kell állandóan mosolyognom, azt mondanom jól vagyok, semmi gond, miközben teljesen darabokban vagyok, és a "Mi a baj? Ki bántott meg?" stílusú kérdések mégapróbb darabokra törnek.

Ennek a világnak szüksége van egy új világra. Egy olyanra, amelyben tényleg önmaga lehet. Mi amúgy nem vagyunk önmagunk. Te sem, én sem. Ők sem, akikről éppen azt gondolnád. Mind hazudunk néha, hogy a látszatot elfedjük. Mind erősnek mutatkozunk, esetleg gyengének; az ellenség megtévesztéséért, akik lehetnek akár a családunk, barátaink, kedvesünk is.

Egy olyan világban szeretnék élni, ahol tényleg érdekli a társamat, hogy mi van velem, mi folyik körülöttem, esetleg mi folyik át rajtam. Néha átfolynak rajtam patakocskák, néha folyócskák, de amikor Nílusok folynak át rajtam, azt már nem veszik észre. De meg sem karcol. Csak az arcom ázik el.

Képzelj el egy olyan világot, ahol nem hazudik senki, nem lopják el a pénzed, órád, cipőd, szerelmed, barátod, nem lopják az idődet. Egy olyan világot, ami nem tökéletes, de mégis a maga módján. Egy világot, melyben otthon érzed magad. Te most otthon érzed magad? Nem a lakásodban, a négy fal között, ahol most éppen könyökölsz, hanem az emberek között, akikkel naponta találkozol, együtt dolgozol, egy légkörben vagy..? Nagy ám az Isten állatkertje :)

Meguntam ezt a világot. Meguntam?! Mondok ilyet, én, 17 éves fejjel. De valahogy legalább 71-nek érzem magam. Naponta kétszer. Minden héten új foglalkozás tetszik meg; volt, hogy huszár akartam lenni, máskor író, majd kutató, megint máskor politikus, jogász, aztán sima elárusítónő egy kisboltban a sarkon, ahová már csak a közelben lakó kedves öregemberek járnak le tejért, friss tojásért és csokoládéért az unokáknak, ha netán terveznék a látogatást. De ma már olyan kevés nagyszülőt látogatnak az unokák. Sajnos. Ebben a világban már... Áh, hagyjuk.  

Képzelj el egy olyan világot, mely ... nem létezik. És soem fog. Csak benned. Légy a saját világod. És egy újat teremtesz. 

Teremtsd meg a saját világod. Create your own universe! Be uniuque. Légy egyedi. :) 
Whatever. 


I want paradise. 

2013. január 17.

2013

Bevallom, sajnálom, hogy rég nem írtam ide semmit.. Nem feledkeztem meg a blogról, nem erről van szó; nem is helyettesítem mással. A hiba bennem van. Lusta vagyok. Persze olvasni, böngészni a neten céltalanul, smsezni órákon át, aludni és filmet nézni nem vagyok lusta. 

De néha picit elveszettnek érzem magam. Érzem a késztetést, hogy írjak, hogy átadjak magamból egy darabkát. Néha, iskolába menet eszembe jutnak érdekes, jó gondolatok, de mielőtt leírnám, hogy megoszthassam veletek, elfelejtem. Ahogy jön, úgy megy.

Ja és szerelmem, rajongásom Harry Edward Styles iránt nem lankadt, még mindig imádom a mosolyát, a bohókás haját, és a hangját :) ha nem a One Direction tagja lenne, hanem egy egyszerű középiskolás a semmi közepéről, akkor is tetszene nekem :$



De még annyi mesélnivalóm lenne.

Először is, december 23-án múlt egy éve, hogy a Facebook által a sors összehozott egy legjobb barátommal, aki mára már a párom, és boldogan élünk (remélem, míg meg nem halunk). Azon a neves napon öcsém vett rá, hogy menjek én is velünk korcsolyázni .. Nem volt kedvem, de elmentem, mert tudtam, hogy egész este a gép előtt ücsörögnék, várva egy valami történésre ... Ott láttam egy ismerős arcot :) és aznap ismertem meg Őt.



Na, és ennek emlékére együtt töltöttük a délutánt, karácsonyfát díszítettünk, ajándékkoztunk - kaptam egy gyönyörű nyakláncot - és a nap végén elmentünk ugyanoda korcsolyázni :) egészen romantikus volt.

Eltelt a Karácsony, és jött a szilveszter. 3 napot töltöttünk együtt :) Jó társaság volt, akikkel voltunk, egy házikóban. Persze állandóan ügyelni kellett a tűzre, hogy ki ne aludjon, de ez a legkevesebb.

Most éppen lázasan készülünk a jövőheti farsangi bálra, ahol nekünk jutott a nyitó tánc megtisztelő szerepe. Majd mutatok képet.

És akkor most jön, hogy Boldog Új Évet Kívánok! ♥

Az év első két hete még a téli szünet folytatása volt, aztán kezdődhetett ... a suli. Mit is mondhatnék. Nehéz volt átállni a 12 órás alvásokról a 5-6 órásokra. Első két nap nagyon nehezen telt el. Nyűgös voltam, és még ma is az vagyok, mert azért fárasztó a suli, nem tudom, ki hogy van vele! 

Kívánom, hogy legyen boldogságos, egészséges, békességes és szerencsés 2013-as éved!

És ne feledd, csak pozítívan. Hadd ne vonzzuk a negatív dolgokat, szerencsétlenséget. Kinek kell? Senkinek.



:*