Szeretnék egy olyan világot, ahol nem kell hajnali órákban fölkelnem, mikor még olyan csillagos az ég, mintha tényleg éjszaka lenne. Egy olyan világot, ahol minden este telehold van ... egy olyan világot, ahol évente két nyár van, és nincs Karácsony, sem Húsvét. Tévedés ne essen, nem vagyok vallásellenes, sem semmiféle szektás, sem ateista. Keresztény katolikus hívő vagyok, de sajnos kezdem úgy érezni, hogy ebben a világban már minden a pénzt, a fényűzés körül forog. "Nem kaptál karácsonyra telefont, biciklit, pénzt? Akkor te nem vagy menő." Megöl ez a társadalom.
Egy olyan világot szeretnék, ahol akkor járok be a suliba, ha éppen kedvem van hozzá, akkor felelek és írok dolgozatot, ha úgy érzem készenállok rá, és azt tanulom meg, ami érdekel. Akarok egy olyan világot, ahol nem kell nap-mint-nap köszönni egymásnak, megkérdezni, hogy vagy? - miközben nem is érdekel, ahol nem kell mosolyogni kétszínű módjára, hogy azt higyjék, köztünk minden a legnagyobb rendben van, holott csak nem akarunk viszályt, és ez így jó. Szükségem van egy olyan világra, amelyben úgy érzem magam, ahogy tényleg. Ahol nem kell állandóan mosolyognom, azt mondanom jól vagyok, semmi gond, miközben teljesen darabokban vagyok, és a "Mi a baj? Ki bántott meg?" stílusú kérdések mégapróbb darabokra törnek.
Ennek a világnak szüksége van egy új világra. Egy olyanra, amelyben tényleg önmaga lehet. Mi amúgy nem vagyunk önmagunk. Te sem, én sem. Ők sem, akikről éppen azt gondolnád. Mind hazudunk néha, hogy a látszatot elfedjük. Mind erősnek mutatkozunk, esetleg gyengének; az ellenség megtévesztéséért, akik lehetnek akár a családunk, barátaink, kedvesünk is.
Egy olyan világban szeretnék élni, ahol tényleg érdekli a társamat, hogy mi van velem, mi folyik körülöttem, esetleg mi folyik át rajtam. Néha átfolynak rajtam patakocskák, néha folyócskák, de amikor Nílusok folynak át rajtam, azt már nem veszik észre. De meg sem karcol. Csak az arcom ázik el.
Képzelj el egy olyan világot, ahol nem hazudik senki, nem lopják el a pénzed, órád, cipőd, szerelmed, barátod, nem lopják az idődet. Egy olyan világot, ami nem tökéletes, de mégis a maga módján. Egy világot, melyben otthon érzed magad. Te most otthon érzed magad? Nem a lakásodban, a négy fal között, ahol most éppen könyökölsz, hanem az emberek között, akikkel naponta találkozol, együtt dolgozol, egy légkörben vagy..? Nagy ám az Isten állatkertje :)
Meguntam ezt a világot. Meguntam?! Mondok ilyet, én, 17 éves fejjel. De valahogy legalább 71-nek érzem magam. Naponta kétszer. Minden héten új foglalkozás tetszik meg; volt, hogy huszár akartam lenni, máskor író, majd kutató, megint máskor politikus, jogász, aztán sima elárusítónő egy kisboltban a sarkon, ahová már csak a közelben lakó kedves öregemberek járnak le tejért, friss tojásért és csokoládéért az unokáknak, ha netán terveznék a látogatást. De ma már olyan kevés nagyszülőt látogatnak az unokák. Sajnos. Ebben a világban már... Áh, hagyjuk.
Képzelj el egy olyan világot, mely ... nem létezik. És soem fog. Csak benned. Légy a saját világod. És egy újat teremtesz.
Teremtsd meg a saját világod. Create your own universe! Be uniuque. Légy egyedi. :)
Whatever.
I want paradise.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése