A mécses eltörött, a kőszív megtörött. Úgy érzem.. mintha valahogy most születtem volna csak meg, és fájht volna a megszületés. Nagyon.
Vannak olyan pillanatok melyek szebbek mint a csillagok. Erről az jut eszembe ahogyan nyári éjszakákon a csillagokat bámulva kívángattunk mindenféle jót,amelyek vagy teljesültek vagy nem.. A múltat le kellett zárni. Nézz csak fel..mond el mit lász-mond el mit kívánsz. Én azt kívánom bárcsak itt lennél mellettem. Most. Holnap. Mindig. Kéz a kézbn, ahogyan te mondtad.
3 hét telt el azóta hogy nem láttalak. És hiányzol… Pedig csak 3 hét.. volt időm megfeledkezni javában a köztünk történt beszélgetésekről melyek oly mély nyomot hagytak bennem,hogy be nem födi semmi.
Láss és érezz,kinek vagy fontos…mert vannak olyan pillanatok,melyek szebbek mint a csillagok.
Annyira hiányzik. Hiányoznak a szép szemei. Hiányzik az, ahogyan elment mellettem és megbökte az oldalam. Hiányzik a kedves mosolya és ahogy rám kiált hátulról h SüN! és én megijedek és megölel és megpuszil. És hogy ő nekem a legjobb barátom. És hiányzanak az értelmetlen viccei, meg a kockás ingje és a nyaklánca amit soha nem vett le és meg sem foghattam mert az értékes volt neki. És hiányzik a gyürüje amivel folyton idegesített. És hiányzik a haja amibe beletúrtam mindig hogy mérgeítsem és olykor megbökte az oldalam és nevettünk. És rám kiáltott h SüN! És megpuszilt. És hiányzik ahogy az asztalnál velem szemben ült és mikor kajáltunk folyton suttogta h sünike sünike. és hiányzik az mikor szomorú voltam megölelt szorosan és megkérdezte h mibaj sünike? és hiányzik az mikor utaztunk valamerre a csoporttal és mindig mellém ült és értelmetlen dolgokról filozofáltunk és hiányzik az hogy minden dologra amit látott mondta h sün-... . [pl sünbárány].
Egyszóval ő hiányzik nekem. BátyuS.
-Szeretsz?
-Nem tudom.
-Miért nem?
-Nem vagyok biztos.
-Kételyek?
-Azok.
-Akkor mit érzel?
-Ez bonyolult. Néha hiányzol, nem bírom, ha nem vagy velem. Szükségem van a jelenlétedre, még ha nem is nézek rád.
Néha ellöklek, mert félek. Megijedek tőled, pedig nem bántasz. Néha futnék veled akármeddig, akárhova... csak hogy
együtt lehessünk. Néha úgy érzem, nem jó ha itt vagy, vagy nézel, mert elvársz dolgokat. Lehet, hogy nem tudom
megtenni.
A szívem megszakad ha mással látlak, de nem szólok egyetlen szót sem. Csak elsétálok... Néha utálom, ahogy
kinézel. De ezt se mondom soha. A lényed kárpótol mindenért. Nem tudok soha haragudni rád úgy igazán. Pedig lehet,
hogy olyat tettél, amiért másnak már nem jutna a bocsánatomból. Néha ha rád gondolok sírok, néha nevetek, néha
ordítok, aztán megint ott a mosoly az arcomon. Lehetne egyszerű, de nem... ez bonyolult.
-Akkor szeretsz?
-Azt hiszem ..
