Nekem személy szerint nagy szívfájdalmam ez a székelység és a hozzá társuló további "problémák". Nemrégiben volt a Székely nagy menetelés Kököstől Bereckig. Írtam volna frissében bejegyzést, de a blogspot ellenem fordult.

Tehát, miről is van szó. Énekeljük harsogva, "porlik, mint a szikla". Ilyen hozzáállással porlani is fog a székely nép. Olyan himnuszokat kellene énekelnünk, amiben nem a negatív oldalát látjuk annak, hogy mi székelyek vagyunk és kedvezőtlen a helyzetünk, hanem melyben dicsőítjük a Teremtőt, hogy minket székelynek teremtett, Erdélybe. Siratjuk Erdélyt, autonómiáért harcolunk, verjük a mellünket, de nem azt kellene kérdezzük, mit teszünk értünk az állam? Hanem mi mit tehetünk az államért. Erőszak erőszakot szül. Nem látok jó véget ennek a folytonos viaskodásnak. Mert persze a székely az makacs, nagyfejű, harcias. Ilyenek voltunk ezer éve is. Erdélyt kell megmentenünk.

Másképp nagyon tetszett az a megmozdulás ott Kökösön :) A reggel nem indult fényesen, mivel valami okból kifolyólag a vonat, ami levitte volna az ezer embereket, elromlott. Fél óra nem telt bele, máris autókba ülve haladtunk már az uticélunk fele. Ökumenikus istentisztelettel kezdődött az "ünnepség", majd felsorakozva a községek útnak indultunk, hogy összekössük az 50 km-es láncot, emberekből. Kialakult az élőlánc, az élőközvetítést figyelve együtt tudtunk működni. A szervező elnök felolvasta a petíciót, ezt követve kezünket összefogva elénekeltük a két himnuszt.