jön. jöjjön.
Ó, mekkora kincs vagy, kedves, te.
Szavak nincsenek
rá.
Szerelmet izzasztó, forrás, melybe
belefulladsz
könnyen.
A füleden loccsan ki, de hagyod,
mert szereted,
végtelenül.
Átkarol, nyugtat, de
mégsem
ugyanaz.
Azt mondod, szeretsz,
higgyem el,
miért?
Azt is mondtad,
nem ugyanaz
már.
Mondtad, hogy ez
örökké
tart.
Most
mégis mi
van?
Szeretlek. Kezed
el nem
engedem.
Hívlak, suttoglak, kiáltlak,
hogy
gyere!
Hogy ments meg,
mert
fuldoklom.
Lakat vagy, számon, szívemen,
kulcsa
nincs.
Sajnálom, nem
hagyhatlak
menni.
Örökké szólt, de
csak egy pillanat
volt.
Még mindig az. Tartson
kérlek,
még.
Egyetlen vagy, ki
megért engem,
s én is megértem.
Csak neked tudtam
őszintén kimondani,
egyetlen.
Mert kincs vagy, és
én találtalak
meg.
Szerződés.
Vagy
nem.
Kételyek közt vergődöm,
ordítok, ahogy kifér
torkomon.
Fuldoklom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése