áprilisi

gyűlöllek.

ez ilyen egyszerű.

vagy nem.

Még sosem gyűlöltem senkit, sosem bántott ennyit senki. Azt mondják az okosak, a gondolkodók, hogy úgy tudsz gyűlölni valakit, ha egykoron szeretted. Szerettelek. Na és? Mindig is kérted, hogy utáljalak meg, felejtselek el, és hasonló kijelentéseket tettél. Nem tudom mennyire gondoltad komolyan. Most hát eljött. Erre vártál? Jó ez neked? Nekem jó, köszönöm kérdésed. Ja és, jól vagyok, semmi újság. Veled? 

Nem is tudom hogyan kell gyűlölni valakit, bárkit is. Olyan könnyűnek hangzik előre. Ah, gyűlölet. Milyen szép szó. Talán úgy kell ezt csinálni, hogy haragszunk egy darabig, nem szólunk egymáshoz és hasonlók? Mert akkor ez megy nekem. Egy ideig. De nem én fogom megtörni a jeget. Nem is te. Maradjon ez így, kéremszépen. 

Boldog vagyok. Veled is voltam boldog, néhányszor. De most nélküled. Képzeld. És olyan jó. Szabadnak érzem magam. Végre nincsenek bilincsek a kezeimen. Ne ess tévedésbe, nem te vágtad le őket rólam. Nekem kellett eljutnom odáig, hogy összeszedjem a te sátorfádat és kipakoljam magamból. Nem volt könnyű. De sikerült. Mostmár csak gyűlöllek, ennyi. Nem ezt akartad? Nem ezt kérted annyiszor? Tessék.

Csak szeretném tudni elégedett vagy-e, boldog vagy-e. De nem fogom megkérdezni a fenébe is, ennyire azért mégsem érdekel :) 

Azt remélem elolvasod ezt egyszer.

hamarosan hívni foglak. 

De biztosan semmi szomorúság, vagy csalódottság érzése nem fog téged elfogni. 

Azt akarom boldog légy. Nélkülem. Habár kétlen velem az lettél volna. Akár egy napig is. 

Mindegy.

Vége.

Csak még fáj.