Hiányzik .. !

Hiányzik az illatod, az ízed, minden egyes rezdülésed.
Hiányzik a hangod, karod, amint szorosan körém fonod.
Hiányzik megnyugtató szuszogásod, tested melege.
Hiányzik a tudat, hogy itt vagy velem.

Hiányzik szemed meleg barna fénye.
Hiányzik, hogy lássam, tekinteted engem keres.
Hiányzik a csillogás, mely elmondja, mennyire szeretsz.
Hiányzik, hogy viszonozhassam mit szemed üzen.
Hiányzik az érzés, hogy tudom: szeretsz.

Hiányzik minden egyes mondatod, mozdulatod.
Hiányzik a csókod, ölelésed, szerető kézfogásod.
Hiányzik a jelenléted, a társaságod, mosolyod.
Hiányzik kezed minden érintése, mivel testem bebarangolod.
Hiányzik reakciód, mit csókjaimmal belőled kiváltok.

Hiányzik minden nap, óra, perc, mit Veled tölthetek.

Hiányzik a gondolat, mely zakatoltja, mennyire jó Veled.

Hiányzik a tudat, hogy velem vagy, és nem hagysz el sosem.

Hiányzik az érzés, melyből tudom: kimondhatatlanul szeretlek.
Hiányzik a pillanat, mely csak a miénk, és tudom: az örökknél nem rövidebb.

♥ orSíí ♥: pál jön 2 hét mulva

én.én.én.: hehe

én.én.én.: megetetem

én.én.én.: navagynem.

♥ orSíí ♥: mii?

én.én.én.: na vagy nem

én.én.én.: etetem meg

én.én.én.: am tuti h jön?

♥ orSíí ♥: miről beszélsz bazmeg?

♥ orSíí ♥: persze

én.én.én.: v utolso 5 napba nemmejek...

én.én.én.: öszevisza

♥ orSíí ♥: hova?

♥ orSíí ♥: részeg vagy lizi

én.én.én.: nemvagyok

Az én Miatyánkom ...

Az én Miatyánkom

Mikor a szíved már csordultig tele,
Mikor nem csönget rád, soha senki se,
Mikor sötét felhő borul életedre,
Mikor kiket szeretsz, nem jutsz az eszükbe.
Ó "lélek", ne csüggedj! Ne pusztulj bele!
Nézz fel a magasba, reményteljesen,
S fohászkodj: MIATYÁNK, KI VAGY A MENNYEKBEN!

Mikor a magányod ijesztőn rád szakad,
Mikor kérdésedre választ a csend nem ad,
Mikor körül vesz a durva szók özöne,
Átkozódik a "rossz", - erre van Istene!
Ó "lélek", ne csüggedj! Ne roppanj bele!
Nézz fel a magasba, és hittel rebegd:
Uram! SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED!

Mikor mindenfelől forrong a "nagyvilág",
Mikor elnyomásban szenved az igazság,
Mikor szabadul a Pokol a Földre,
Népek homlokára Káin bélyege van sütve,
Ó "lélek", ne csüggedj! Ne törjél bele!
Nézz fel a magasba, - hol örök fény ragyog,
S kérd: Uram! JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD!

Mikor beléd sajdul a rideg valóság,
Mikor életednek nem látod a hasznát,
Mikor magad kínlódsz, láztól gyötörve,
Hisz bajban nincs barát, ki veled törődne!
Ó "lélek", ne csüggedj! Ne keseredj bele!
Nézz fel a magasba, - hajtsd meg homlokod,
S mondd: URAM, LEGYEN MEG A TE AKARATOD!

Mikor a "kisember" fillérekben számol,
Mikor a drágaság az idegekben táncol,
Mikor a "gazdag" milliót költ, hogy "éljen",
S millió szegény a "nincstől" hal éhen,
Ó "lélek", ne csüggedj! Ne roskadj bele!
Nézz fel a magasba, - tedd össze két kezed,
S kérd: URAM, ADD MEG A NAPI KENYERÜNKET!

Mikor életedbe lassan bele fáradsz,
Mikor hited gyöngül, - sőt - ellene támadsz,
Mikor: hogy imádkozz, nincs kedved, sem erőd,
Minden lázad benned, hogy - tagadd meg "ŐT",
Ó "lélek", ne csüggedj! Ne egyezz bele!
Nézz fel a magasba, s hívd Istenedet!
Uram! Segíts! S BOCSÁSD MEG VÉTKEIMET!

Mikor hittél abban, hogy téged meg becsülnek,
Munkád elismerik, lakást is szereznek,
Mikor verítékig hajszoltad magad,
Később rádöbbentél, hogy csak ki használtak...!
Ó "lélek", ne csüggedj! Ne ess kétségbe!
Nézz fel a magasba, sírd el Teremtődnek:
Uram! MEGBOCSÁTOK AZ ELLENEM VÉTKEZŐKNEK!

Mikor a "nagyhatalmak" a BÉKÉT TÁRGYALJÁK,
MIKOR A BÉKE SEHOL! csak egymást gyilkolják,
Mikor népeket a vesztükbe hajtják,
S kérded: miért tűröd ezt: ISTENEM MI ATYÁNK?!
Ó "lélek", ne csüggedj! Ne pusztulj bele!
Nézz fel a magasba, s könyörögve szólj!
Lelkünket kikérte a "rossz", támad, s tombol!
URAM! MENTS MEG A KÍSÉRTÉSTŐL!
MENTS MEG A GONOSZTÓL!
AMEN

UTÓHANG:

S akkor megszólal a MESTER, keményen - szelíden,
Távozz Sátán - szűnj vihar!
BÉKE, s CSEND legyen!

Miért féltek kicsinyhitűek?

BÍZZATOK! Hisz' én megigértem Nektek!
Pokoli hatalmak rajtatok erőt nem vesznek!
Hűséges kis nyájam, ÉN PÁSZTOROTOK vagyok,
S a végső időkig - VELETEK MARADOK!

2010 május 7

Esik eső, fúj a szél,

nem vagy itt velem.

Nélküled fáj a lelkem,

piciny szívem fél.

Akarom, hogy

itt légy mellettem!

Akarom, hogy

foghasd két kezem!

Ölelj át szorosan,

és ne hagyj el soha!

Néleküled a lét boldogtalan!

S minden perc oly mostoha!

Szeretlek kicsim >:Đ<

2010. február 19.

Emlékszel? Azt mondtad, hogy szeretsz. Miért hazudtál? Miért mondtad, hogy ~örökre együtt~ ? Te pontosan tudtad, hogy nem engem akarsz; Én szerettelek, és feltételek nélkül. Csalódtam benned, tudod. Tudom, mindez már a múlté. Lassan több, mint egy hónapja, hogy vége. De nekem még hiányzol. Hihetetlen. Hiába próbállak feledni, de nem megy, még mindig belém hasítanak utolsó szavaid. Beletörődni, hogy számodra csak egy újabb játék voltam, annyira nehéz. Most meg kérheted az utolsó esélyt. Az újabb utolsó esélyt. Nem akarom átélni újból azt a perzselő kínt, mely lasan szétmar a hiányodban. És hiába esedezel nekem, hogy te szeretsz, többé már nem hiszek neked. Soha. Már késő, hogy megbánd amit velem elműveltél; hamarabb kellett volna gondolkodj. De ennyit rólad. Már késő azt mondani, hogy szeretsz, nem hiszek neked, és még ha el is hinném hogy hiányzok és szeretsz, nincs mit tennem. Vége.

híányzík

Annyira hiányzik. Hiányoznak a szép szemei. Hiányzik az, ahogyan elment mellettem és megbökte az oldalam. Hiányzik a kedves mosolya és ahogy rám kiált hátulról h SüN! és én megijedek és megölel és megpuszil. És hogy ő nekem a legjobb barátom. És hiányzanak az értelmetlen viccei, meg a kockás ingje és a nyaklánca amit soha nem vett le és meg sem foghattam mert az értékes volt neki. És hiányzik a gyürüje amivel folyton idegesített. És hiányzik a haja amibe beletúrtam mindig hogy mérgeítsem és olykor megbökte az oldalam és nevettünk. És rám kiáltott h SüN! És megpuszilt. És hiányzik ahogy az asztalnál velem szemben ült és mikor kajáltunk folyton suttogta h sünike sünike. és hiányzik az mikor szomorú voltam megölelt szorosan és megkérdezte h mibaj sünike? és hiányzik az mikor utaztunk valamerre a csoporttal és mindig mellém ült és értelmetlen dolgokról filozofáltunk és hiányzik az hogy minden dologra amit látott mondta h sün-... . [pl sünbárány].

Egyszóval ő hiányzik nekem. BátyuS.