okay.

to be honest, I totally forgot about this blog still existing. as I recognised many of you, my visitors, are from abroad, mainly english-speakers, which is very cool and it makes me happy but it would be difficult for me to write also in both languages (hun and english).

I am student now, studying International Relations and European Studies in Cluj Napoca at the Babes Bolyai University. I moved here at the end of september and I can say that I fell in love with this city! I love Cuj!

Here is some photos of my lovely Cluj :

I DO NOT OWN ANY OF THESE PHOTOS. 

Photos are from

 https://www.facebook.com/clujcapitala/timeline

I made lot of friends here, lot of new memories and heartwarming moments. I have such an amazing life here as I haven't even imagined. 

vielen dank

Nincsenek véletlenek. Ez egy nagyon hasznos lecke volt, amit az évek során, bár nehezen ugyan, kezdetben nem is hittem benne, de sikerült megtanulnom és végül is hiszek benne.

Van, hogy csak úgy eltünnek az emberek az életünkből, aztán felbukkannak, majd újra levegővé válnak. Tehát mondhatjuk nyugodtan, az emberiség egy nagyon különös tünemény. Inkább olyan, mint a kámfor. Van, csíp, mar, kellemes, kényelmes, nincs.

Utórengés.

Napról napra egyre inkább azt érzem változik a világ körülöttem. Ez több hatásnak is betudható, viszont van egy valami, ami állandó pozitív löketet ad, nemcsak a nehéz időkben. A barátaim.

Azok a barátaim:

• akik előtt nem félek önmagam lenni
• akik előtt nem félek kimutatni az érzéseim, haragom, boldogságom
• akiket a nap bármelyik percében felhívhatok
• akikkel beülhetek egy reggeli kávéra vagy éppen délutánira
• akik biztosítanak róla, hogy sosem hagynak magamra
• akikkel együtt éveket nyúzunk le és még mindig megvan a szikra
• akik megfogják a kezem, ha szükségem van rájuk.

Köszönöm Nektek, hogy vagytok, hogy széppé teszitek az életemet, hogy boldogságot hoztok a bár szánalmasnak tűnő, de örökzöld hétköznapjaimba. Ígérem, ott leszek, ha szükségetek lesz rám.

bublé '

Feeling good

Ma volt kis időm gondolkodni is. Nosztalgiázni szép csendben, sétálni az erdőben és csak úgy nézni a fákat, a fűt, a havat, a madarakat. Annyi minden volt már a fejemben. Ezerhatszáz méteren, ahol csak a fák suhogását hallod, az egyetlen, aki hozzád szól, az a szíved dobogása.

Néhány hónapja még el sem tudtam képzelni az életem egy pár személy nélkül. Ma meg már.. Itt tartok, hogy eszembe sem jutnak. De én sem nekik, abban biztos vagyok. Vagy nem.

Olyan szomorú, mikor az egykori legjobb, elválaszthatatlan barátok közt már csak az emlékek völgye tátong és eltévedt mosolyok közt átintenek egymásnak az út másik végéről, majd továbbhaladnak, mintha semmi sem történt volna.

Aztán ott van a szerelem. AZMII? A szerelem az egy jó dolog, ha tudjuk, hogyan kell vele játszani. És persze, minden játékban vannak szabályok, melyeket jaj olyan jólesik megszegni. A játék általában akkor izgalmas, ha sokáig tart, van benne egy kis feszültség, pókerarc, blöff és hasonló finomságok. De a játékhoz adnak használati utasítást. Kár, hogy az emberekhez nem. De pont ettől olyan jó, nem? Nem. De. Öh... Hogy is van ez?

happiness is ..

Mi a boldogság? 

Boldogság az, amikor megvan mindened, amire szükséged van, minden, ami kielégíti az igényeid. Boldog vagy, amikor az emberek rámosolyognak a munkádra, megdicsérnek. De boldogság az, amikor valaki, akit régen láttál, elsétál melletted az úton, ügyet sem vetve rád? Igen, ez is boldogság, hiszen láthattad őt. Eszedbe jutottak szép emlékek, boldog pillanatok. Számodra mit jelent a boldogság? 

Aki szerelmes nem föltétlenül boldog, és fordítva.

Boldogság az, ha 

• reggel az apukád felkölt, mielőtt munkába siet
• váratlanul joghurtot találsz a hűtőben
• rábukkansz a még karácsonyról elrejtett édességeidre
• felhív egy barátod, hogy megkérdezze, mi van veled
• kapsz egy kedves üzenetet
• egy idegen mosolyt csal az arcodra
• elmész kirándulni és nincs térerő sem wifi
• találkozhatsz valakivel, akit régen láttál
• rájössz mégis eltudod készíteni a kaját, és nem égeted oda
• születésnapodra meglepetést szerveznek a barátaid
• a tanárod nem hív ki felelni, pedig kevés jegyed van
• az utolsó percben is van ülőhely a vonaton
• rémálom után megébredsz, és rájössz, hogy minden rendben van
• ásíthatsz egy hatalmasat, és senki sem látja
• észreveszed, amint újra virágzik a növényed, amit azt hittél kiszáradt
• egy fárasztó nap után hozzábújhatsz ahhoz, akit szeretsz.

Boldogság az, ha látod, hogy valaki, akit szeretsz, boldog.

sokazegyben

csodálatos módon a blogspot megengedett bejegyzést írni. 

elteltek az ünnepek, eltelt a boldogkarácsony, boldogújév, a gazdaglakomák lezajlottak, a kényelmetlencsaládlátogatásokat is elrendeztük ki-ki a maga módján.

 elsőhétiskola, oldalasesszék, kötelezőolvasmányok, mégtöbbjegyet, nincsidőfészbukozni, buliznékdefáradtvagyok.

hiányzoldemégsem, puszildmegazorrom, évesprogramtervet, csokismuffint. 

tanulnikéne.

masemvoltamtemplomban.

nyiltburkoltmegjegyzés.

fárasztóvagy. 

vanvájbered?

sokezanyolcjegyna.

unalmashétvége.

aludnék.

látniakarlakmárciusban.

összezavarodtam, nemtudommitakarok, nemtudomkitakarok. 

rajzolniakarok.

egyújelefántotakarok.

stégedisakarlak.

denemegyszerre.

denszingizváttudú.

hétfőnkávéveletek.

jönazérettségi. mármostunom.

egyetemrekellmenni.

megkellfelelni.

OK

jön

jön. jöjjön.

Ó, mekkora kincs vagy, kedves, te.

Szavak nincsenek

rá.

Szerelmet izzasztó, forrás, melybe

belefulladsz

könnyen.

A füleden loccsan ki, de hagyod,

mert szereted,

végtelenül.

Átkarol, nyugtat, de

mégsem

ugyanaz.

Azt mondod, szeretsz,

higgyem el,

miért?

Azt is mondtad,

nem ugyanaz 

már.

Mondtad, hogy ez

örökké 

tart.

Most

mégis mi 

van?

Szeretlek. Kezed

el nem

engedem.

Hívlak, suttoglak, kiáltlak,

hogy

gyere!

Hogy ments meg,

mert

fuldoklom.

Lakat vagy, számon, szívemen,

kulcsa

nincs.

Sajnálom, nem

hagyhatlak

menni.

Örökké szólt, de

csak egy pillanat

volt.

Még mindig az. Tartson

kérlek,

még. 

Egyetlen vagy, ki 

megért engem, 

s én is megértem.

Csak neked tudtam

őszintén kimondani,

egyetlen.

Mert kincs vagy, és

én találtalak

meg.

Szerződés.

Vagy

nem.

Kételyek közt vergődöm,

ordítok, ahogy kifér

torkomon.

Fuldoklom.

szoborvers

szobor vagy

Szobor. Nem néz rám, kerüli a tekintetem. Vagy én az övét? 

Csak ül. Ül büszkén, cigaretta a kezében, mellette kávé. 

Ott ülök én is. Nézem, nézegetem. Nem mozdul.

 Lélegzik. Él? Él. Talán. 

Pedig megöltem. 

De csak mert szerettem. 

A franciák olyan undokok. 

Szívtelen márvány szobrok. 

Magas, szürke szemű, merev szobrok. 

Szívtelenek. 

Szürkék.

Néha leülök a szobor mellé.

Beszélek hozzá.

Megsimogatom.

 Mint egy kutyát.

Mennem kell, elköltözöm. 

A szobor marad.

 Hisz mozdulatlan.

Utánam fordul, behunyja szemét.

Elfelejt. 

Azt hiszem álmodom. 

Csípj meg, szobor. 

Áu, ez fáj. Szobor! 

Nem erről volt szó.

Azt mondtam nem hagylak el sosem.

De én is lehetek hazudozó.

Te is az vagy, ne tagadd. 

Hiányzol. 

Visszaakarok menni. 

Veled akarok lenni.

Csak egy percet adj még.

Itt meg mi történt? Hol a szobor?

Hová vittétek? 

Hozzátok vissza, ő az enyém. 

NE!

Ölelj meg. 

De jó itt.

Zuhanok.

Kérlek segíts. 

Szobor! 

Ősz van.