á.

hol is kezdhetném..

talán a legelején. 

vagy inkább nem.

nem tudom hol kezdődött minden. 

ennek nem volt kezdete,

nem is nem volt vége,

nem is lesz sosem

semmi olyan, mint régen.

miközben cuccaim közt kutakodok -

keresgélek, valami érdekesre találok.

egy fénykép: a fénykép. 

a Te és az Én, felfogni nem tudom,

hogy ez mára csak két külön fogalom.

minden csak emlékkép.

te rontottad el, vagy én?

hol is romlott el egyébként?

nem is volt MI, sosem.

csak Te és Én, de MI - nem!

továbblépnék, de nem hagyod.

tudatlanul akadályozod

meg minden döntésem,

mikor érzem, hogy ideje lépnem.

lépnék, lépnék egy nagyot.

de látom azt a sok otthagyott

emléket, miket nem merek

elengedni. mert bevallom, félek.

újból rád, újból a képre nézek

mely még mindig a kezembe',

hirtelen késztetést érzek,

széttépve dobom a földre.