shit .

listen . 

megesett, hogy keserű, mérgező gombóc szorult a torkomba, és sikítani tudtam volna a hidegrázástól. megesett, hogy égnek meredt a hajam, valamely szavadtól. megesett, hogy mosolyogtam, közben ezernyi apró kis darabra hullva ott belül. megesett, hogy nem hitték a szavam, hogy nem vettek komolyan. 

történt már, hogy ordítva vágtam falhoz, ami legközelebb volt a jobb kezemhez. történt, hogy sebet ejtettem magamon, csakhogy a külső fájdalom végre tompítsa már a belsőt. történt, hogy fűbe-fába kapaszkodtam, mert éreztem, hogy magával sodor az ár, hogy összetörök, pedig nem akarok. 

történik mindez ma is, most is, éppen. valójában senki nem tudja mi történik velem. valójában megfogalmazhatatlan. ha ábrázolnom kellene valahogy, mi folyik le bennem, jelenleg, az valahogy így nézne ki : 

tegnap majdnem fejjel mentem a falnak. remegett minden apró sejtem. remegett a kezem, a lábam, a szám. szikrát szórt a szemem. elvakultam, de könnyeim tisztára mosták a vértől lábadt szemem. migrénes fejfájás gyötört. nem bírtam tovább. de akkor is, az utolsó percig reménykedtem. csak ültem bambán, némán, kisírt szemekkel. csak ültem, és vettem a levegőt, hogy már sípolt bele a tüdőm. 

azt hiszem már jobban érzem magam, de erőtlen vagyok, levert csalódott. de miben csalódott ? magamban ? .. is 

elvesztem magamban, és már gőzöm nincs mit akarok, hogyan. 

jól vagyok, persze . mindig jól vagyok . vagy nem ? ne is kérdezd .. én jól vagyok ..

KEEP 

CALM 

AND 

GROW

 A 

MOUSTACHE