Pentecost  

Tegnap volt Pünkösd szombatja. Szokás szerint a sulival mentünk ki a templomig, és fél10re érkeztünk oda. Általában félórát vesz igénybe hogy a piactól kisétálj, nyugodtan, a templomig, de most másfél órába telt ! .. na de, a kordon, az fél11kor indult. Nem terveztem kordont vinni, de mikor az igazgatóúr megkért, hát miért ne mentünk volna ?! :) nagy lassan megindult a kordon is a papsággal és a püspökökkel, meg hasonló emberekkel. Hát mitmondjak, nem gondoltam ez ilyen lesz :)) .. szanaszét tördeltem a bokámat, elcsúsztam, kiszáradt a kezem a műanyagkötéltől, na meg hát ez a felvonulás is tartott vagy másfél órát :o 

A búcsús szentmise önmagában nagyon felemelő volt, az angol és német vendégeink egyaránt hűségesen követték a mise rendjét, és énekeltek ; picit vicces kiejtéssel, de ők is énekeltek és imádkoztak velünk (saját nyelvükön). Az tetszett a legjobban, hogy az osztrákok felvették a saját népviseletüket :D 

Ma reggel 8órakor egy egyhetes Comenius project program zárószentmiséjére voltunk hivatalosak a díszteremben. Nagyon nehezen tudtam visszafojtani a könnyeket, de megfogadtam, hogy sosem sírok többet a búcsúzásokon. Ezért megfeszített idegekkel csak álltam, és imádkoztam, ahogy a többiek. Mise után pedig eljött a nemvárt búcsú. Ölelések, kézfogások, jókivánságok és keserűkönnyek sokasága töltötte be a dísztermet, pedig alig voltunk 30-40en összesen. Rossz volt. Szomorú voltam .. pedig .. ah .. nagyon fognak hiányozni !