valójában semmi jelentősége nincs, ha úgy átlagban nézzük, de ha arra gondolunk, hogy hamarosan hétvége, akkor máris mosolygósabbá válunk. hétvégére megint kettő éneklésre vagyok híva, de nem tudom, hogy melyikre megyek, vagy egyáltalán megyek is e ..
az a helyzet most, hogy itt ülök a könyvtárban, törit tanulok a versenyre, de annyi hülyeséget ír, hogy habar n-am .. ! próbálok figyelni rá, meg jegyzetet készítek stb .. de reménytelen esetnek érzem most magam.
tegnap megint elterveztem, hogy korábban lefekszem, de hát megint nem jött össze .. nem aludtam jól sem :( és szokás szerint a mai csütörtök is két "szipiszupi" pszichológia órával indult, mert hát hogy is lehetne másképp .. de mikor a látinusz tanár ala Tódorikusz Emerikusz küldött egy felszólító e-mailt, hogy ma nincs itt, és szervezzük meg a helyettesítést, szertefoszlott az álom, hogy fél1kor szabadulásnak indulunk ebből a lassan börtön feelinget árasztó épületből, melyet manapság iskolának nevezünk.. mentségemre szolgál, hogy töriversenyre készülünk .. vagyis hát hogy mondjam :DD napi néhány könyvátári óra az azért jó is meg rossz is .. nem?
miért érzem azt, hogy nem vagyok itt jó helyen? engem máshová akartak ..
mindenhol furcsán érzem magam, nem tudom kivel - hogy viselkedjek és ezt nem élvezem annyira, mint aki ezt előre megírta. lehet, hogy most odafentről jókat röhög rajtam, de egészségére.. taszítanak bizonyos helyek, bizonyos emberek .. bizonyos szavak, mondatok, dolgok .. taszítom önmagam, engem taszítanak.
...
...
A legnagyobb optimizmussal jelentem ki, hogy lesz ennél nagyobb problémám is az életben, és azon is túl leszek !
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése