tic óra van és szarozik a net ! xd.

leírom megint, hogy megint és megint keveset aludtam, és tényleg jön a tavasz, mert megint kezdődik a fotoszintetizációs korszakom xd

annyira unalmas napom volt .. eddig .. hogy szörnyelem :o

syisyihaver épp bejelentette, hogy minap megtalálta a blogomat :D lassan 2 éves már :o és ő meg jókor jött rá erre is xd

írnék értelmeset, de bármire gondolok, egy nagy hagyma !

hétvégén bokából fordultam, és még azótaaa is fáj :)) :o

Tamááásssss ! ♥ hiányzol :) már tényleg :$ fel se hívsz :s ne is hívj >:p

szeretlek :DDDDD

a www.szepidezet.hu oldal épp küldött az e-mail címemre egy idézetet :

"A távollét szerelmesek közt úgy hat, mint a szél a tűzre:
a kis szerelmet eloltja, a nagyot tűzvésszé növeli." - Füst Milán

ez is pont jókor .. :(

nagy állapotok uralkodtak. kaméleon. azazzte -

hazaértem valamikor hajnalban és még vagy másfél órát kuksoltam a sötétben, nézegetve a modem pillogását. gondolkodtam .. és rájöttem, hogy hiányzol :( hiába még csak két napja, de akkor is .. nem az, hogy unalmas, mert van amivel lefoglaljam magam, de a tudat, hogy aaaawh annyiraa veled lennék most, de nem lehet. nem bújhatok oda hozzád este, hogy elmondjam ma is szeretlek. csak mi tudjuk mit érzünk ♥ mindennél fontosabb vagy. emlékszel Tamás, mikor elmondtad mi az életed értelme? :) meg mikor itt voltál legutóbb és azt mondtam, hogy mindig szeretni foglak? nem várom a nyarat :( kurvára nem :(( már most beleborzongok a gondolatba .. de végülis .. érted ..

ez nem álom, ez a valóság. a puszta valóság. álmomban minden más, ott minden szép és joó. a valóság nehezebb. álmodni nem lehet! de talán .. egyszer majd rájövök, hogy a valóságot álmodom ..

narancsillat lepi be a házat,

meg is ettem egyet.. vagy százat !

első nap. ah. észre sem vettem, és eltelt, mert volt még ilyen .. de már fél23 óra, és ilyenkor már vártam, hogy hívj .. de nem hívsz. nem hívhatsz. ebben maradtunk, hogy nem beszélgetünk. akartam ma neked smst írni. el akartam mondani még, hogy szeretlek. hogy nagyon szeretlek. szerintem, biztosan jó lesz majd :) illetve ezekután. ma péntek :o mennék be hozzád :( vagy holnap .. de .. nem megyek. hová is mennék?

túl gyászosan hangzik na, de nem akarom, hogy ezt elolvasd, mert azt mondtad, nem fogod olvasni a blogom.

de nehogy azt hidd, hogy hiányzol. csak jó lenne, ha itt lennél. mért mindig akkor kellesz, mikor nem lehet? :(

nem még nem .. de annyira ♥

megtaláltam az embert, aki tolerálja a dilijeimet :) awh *-*

olyan nehéz most írni, lassan másfél órája itt ülök s nézek ki a fejemből ..

...

...

...

ma milyen nap is van?? - csütörtöööök ..

valójában semmi jelentősége nincs, ha úgy átlagban nézzük, de ha arra gondolunk, hogy hamarosan hétvége, akkor máris mosolygósabbá válunk. hétvégére megint kettő éneklésre vagyok híva, de nem tudom, hogy melyikre megyek, vagy egyáltalán megyek is e ..

az a helyzet most, hogy itt ülök a könyvtárban, törit tanulok a versenyre, de annyi hülyeséget ír, hogy habar n-am .. ! próbálok figyelni rá, meg jegyzetet készítek stb .. de reménytelen esetnek érzem most magam.

tegnap megint elterveztem, hogy korábban lefekszem, de hát megint nem jött össze .. nem aludtam jól sem :( és szokás szerint a mai csütörtök is két "szipiszupi" pszichológia órával indult, mert hát hogy is lehetne másképp .. de mikor a látinusz tanár ala Tódorikusz Emerikusz küldött egy felszólító e-mailt, hogy ma nincs itt, és szervezzük meg a helyettesítést, szertefoszlott az álom, hogy fél1kor szabadulásnak indulunk ebből a lassan börtön feelinget árasztó épületből, melyet manapság iskolának nevezünk.. mentségemre szolgál, hogy töriversenyre készülünk .. vagyis hát hogy mondjam :DD napi néhány könyvátári óra az azért jó is meg rossz is .. nem?

miért érzem azt, hogy nem vagyok itt jó helyen? engem máshová akartak ..

mindenhol furcsán érzem magam, nem tudom kivel - hogy viselkedjek és ezt nem élvezem annyira, mint aki ezt előre megírta. lehet, hogy most odafentről jókat röhög rajtam, de egészségére.. taszítanak bizonyos helyek, bizonyos emberek .. bizonyos szavak, mondatok, dolgok .. taszítom önmagam, engem taszítanak.

...

...

A legnagyobb optimizmussal jelentem ki, hogy lesz ennél nagyobb problémám is az életben, és azon is túl leszek !

szerda van

öhm. igen. ma még szerda.

valahogy ma volt a legkönnyebb nap a suliban :o pedig általában ez a legnehezebb .. najó, bevallom jó volt :DD volt egy laza fizikaóra, egy zeneóra, majd földrajzórán súlyos röhögőgörcsöt kaptam :$ utána meg románt helyett *jippijé* történelmi előadáson voltunk, aztán matekóra is elmaradt félig .. majd németórán filmnézés csomónyelven, angol meg eltelt :o hát ilyet. délután Paris Eszterrel ♥

pénteken kezdődik ...

Tamás megy sízni egy hétre, én meg magamra maradok :( annyira fog hiányozni :o de már volt hogy elment, és igen - ! - visszajött ♥. lassan mások csinálják a programomat, tudjátok, hogy ezért annyira nem vagyok oda? minden hétvégémre be van szervezve valami, és több is egymásra :|

[puszedli, ma jó volt látni :*]

és tudjátok, mi az utolsó gondolatom esténként? nektek is elárulom :)

...

...

...

elhibázni valamit még nem hiba. az a hiba, ha meg sem próbálod !

álmomban nálad jártam,

bent lehettem kis szobádban.

ketten feküdtünk az ágyon,

kéz a kézben,

láb a lábon.

nem kellettek szavak,

megértettünk mindent.

majd lehulltak a falak,

szíved zakatolt ott bent.

közel hajoltál és szemembe néztél,

nézéseddel majdnem megigéztél.

ébren voltunk végig,

estétől - délig.

meséltél magadról ..

nosztalgiáztunk ..

egyik percen csend volt,

a másikon már kacagtunk.

megöleltél hirtelen,

még magamról sem tudtam.

aztán mikor nem figyeltem,

egy nagy puszit kaptam.

2012. január 2.

mi lett volna ha .. ?

biztosan sokan elgondolkodtatok, hogy .. mi lett volna ha .. ?

igen

mi lett volna, ha akkor, ott nem gondolok a holnapra. nem gondolok másra. mi lett volna, ha nem agyalok túl sokat. pontosan, kifejezetten elég lett volna néhány apró szó. egy suttogás. talán .. néhány lépés. időt nyerhettem volna. időt, hogy elmondhassam, amit már nem mondhatok el. igen. magamba kell fojtanom. senki nem tudhatja, mert senki nem értené meg. talán már te sem. már vége.

de mi lett volna, ha.. ha mégis megteszem, ha mégis kimondom a varázsszót? talán .. hatott volna? mit nyertem volna vele? időt nyertem volna. ezer meg ezer kérdés cikázik a fejemben. azóta. 3 hónapja. ma már .. igen .. vége ;

talán változott volna valami is? csak egy kérdés, mely úgy érzem örökre nyitott marad. nincs rá válasz, ami számomra megfelelő lenne. a választ csak Te tudod. egyedül Te. és én megvárom a napot, mikor nekem válaszolsz, mert volt, hogy úgy éreztük eljött a tökéletes pillanat, de el is ment azonnal. nem akarok egy újat elszalasztani ! ha meg nem jön? megteremtem én magamnak. magunknak.

hiányzol ! -

ez a kérdés. annyira fájdalmas tud lenni. mi emberek azért nem szeretjük a csendet, a semmittevést, mert ilyenkor túl sok időnk jut a gondolkodásra. ilyenkor meghalljuk szívünk legapróbb zaját- zörejét is. és csak hallgatjuk, ahogy sír, vagy éppen panaszkodik. hallgatjuk amint szid, vagy gúnyosan kinevet. a lelkiismeret. nincs tekintettel az emlékek súlyára. ő csak újra és újra megforgatja bennünk a kést. és a végén ördögi nevetésével kiabálja nekünk, hogy bunkó ! bunkó !! aztán, mikor már látja hogy eleget szenvedtünk, feltesz két kérdést.

első kérdése, hogy MIÉRT?

- miért tetted vagy éppen nem tetted meg? .. féltél netán? mitől féltél te halandó? a kudarctól? a kudarc olyan az életünkben, mint egy anyajegy. létrejön, majd soha nem hagy el. mondd, mitől féltél? .. a boldogságtól féltél? a boldogtalanságtól? - majd ha látja a Lelkiismeret azzal a kék szemével, hogy nem tudsz felelni, akkor felteszi neked a második legfájdalmasabb kérdését.

következő kérdése az lesz, hogy MI LETT VOLNA, HA .. ?

- mondd, halandó. mi lett volna ha .. ? mi lett volna, ha megerőlteted magad? nem veszed észre, hogy elszalasztottad az esélyedet, az egyetlent, és utolsót? buta vagy ! most egyen meg a fene, és csak arra gondolj, hogy mit szalasztottál el ezzel a hülye elképzeléssel. komolyan azt gondoltad, hogy .. hogy megéri? ugye csak hülyéskedsz halandó? mi lett volna, ha meggondolatlanul cselekszel? mitől féltél? a boldogságtól? a boldogtalanságtól? - mikor már levegőt sem kapsz a Lelkiismeret szorító kezétől a nyakadon, elenged. porba hullsz, és ő beléd rúg. majd felsegít, rád mosolyog, és csak ennyit mond: megtanultad a leckét.