Mostanában mindent újítanak. Blogot...Facebookot...emberi kapcsolatokat :| Minden megújul. Megújul a idő. Ősz lett. Köszönés nélkül ment el a nyár. Nem hagyott mást hátra, csak forró emlékeket. Itt hagyta, hogy vigyázzunk rá, míg újra fel nem bukkan. Az évszakok is olyanok mint az emberek. Némelyek forró emlékeket, mások jéghidegeket, holott némelyek változó emlékek nyomait tapossák bele szívünkbe. És ez az érzés addig nem változik, míg újra fel nem bukkan, hogy újra, újabb emlékeket haggyon itt. Nem értem. Talán nem is akarom érteni. Szomorú tud lenni, hogy változnak az idők. Amikor elsétálsz valaki mellett, akivel régen órákig tudtál beszélni, most pedig még csak rád sem néz.. Talán ezeket az embereket sosem kellett volna közel engednem magamhoz. Közel engedtem, mert értékesnek találtam a barátságunkat, hosszantartónak ítélem meg. És most? kapcsolatok halmaza dőlt romba az utóbbi időben. Nem értem. De rájöttem, hogy mindig is lesznek olyanok, akikről nem is tudnám elképzelni, hogy valaha barátok voltunk, pasik, akikkel valaha is csókolóztam, emberek, akik nélkül nem tudtam volna élni. De az idő múlásával, múlt a varázs is. Eleinte lassan, aztán felgyorsult. Egyik percről a másikra elillant minden. Minden ami számított. Minden amit éreztem. Hideg szemmel néztem rájuk, míg ők ugyanazzal a lágy szeretettel gondoltak rám. Igen. Beismerem sok embert "tettem tönkre". De természetemtől fogva rombolok. Ártatlan személyiségeket, szíveket törtem össze, szaggattam szét. I collected a jar of hearts. Igaz is. De nem az számít milyen is VOLTAM, hanem milyen vagyok MOST!
Érzem az illatod a hajamban, a bőrömön, a szélben, a számon, félelmemben. Hallom a szavaidat. Tisztán csengenek a fülemben, az emlékeimben. Emlékszem az első "hivatalos" találkozásra. Az első csókra, az első kézfogásra, az első szál rózsára, és emlékszem, mikor hangzott el az első szeretlek. Emlékezni is akarok rá. Azokat a napokat mikor nem lehetek veled éveknek érzem, de rögtön órákra csökkennek, ha megtudom, mennyire közel van a találkozásunk. Nem tehetek róla. Egyszerűen beléd estem, és nem tudok kimászni. Tudod mért? Mert nem akarok. Annyira kényelmes itt bent. Ott bent a szívedben. Befészkeltem magam, és Isten se tudja mikor megyek el onnan. Neked kell kiűznöd, de hidd el, még utána is sokszor érezni odabent hiányozni fogok :),
Érzem az illatod a hajamban, a bőrömön, a szélben, a számon, félelmemben. Hallom a szavaidat. Tisztán csengenek a fülemben, az emlékeimben. Emlékszem az első "hivatalos" találkozásra. Az első csókra, az első kézfogásra, az első szál rózsára, és emlékszem, mikor hangzott el az első szeretlek. Emlékezni is akarok rá. Azokat a napokat mikor nem lehetek veled éveknek érzem, de rögtön órákra csökkennek, ha megtudom, mennyire közel van a találkozásunk. Nem tehetek róla. Egyszerűen beléd estem, és nem tudok kimászni. Tudod mért? Mert nem akarok. Annyira kényelmes itt bent. Ott bent a szívedben. Befészkeltem magam, és Isten se tudja mikor megyek el onnan. Neked kell kiűznöd, de hidd el, még utána is sokszor érezni odabent hiányozni fogok :), 