kilencvenedik bejegyzés

most valahogy nem tudom eldönteni, hogy érzem magam - egyik felől nevetek, másik felől hülye mix zenéket hallgatok, harmadik felől pedig nyűgölök. mi van velem? azt sem tudom össze vagyok-e zavarodva, vagy minden oké. ha szépen sorrendbe veszek minden érzelmi hatást az elmúlt 5 órából, elcsodálkozok, hogy a sokoldalúságom lassan gömb alakúvá formálódik. beszéltem jót, kellemeset régi baráttal ; írtam már sms-t arról, hogy minden rendben ; másik felén semmi nem volt már rendben ; olvastam vicceket, hátha jobban fogom érezni magam ; most meg ott találom magam, hogy újra Eyes set To Kill-t hallgatok, képregényt olvasva a neten miközben a barátomnak mondom, hogy szeretem. komolytalannak hangzik? nagyon is komoly -

vajon már nem élek? néha úgy érzem magam, mintha egy láthatatlan szellem lennék, akit nem vesznek észre, fellöknek, eltaszítanak, ha szólok, nem hallgatják meg. mi van akkor, ha meghaltam, és csak én hiszem azt, hogy még élek. mi van, ha ezt sem olvassa senki, csak úgy írok, mint vak a bénának? nem értem. nem értem Magamat -

a napokban jöttem rá valamire.

nincs bocsánat, csak felejtés. de tényleg. lehet, hogy nálam van csak ez így -

ezt úgy értem, hogy én képtelen vagyok a haragtartásra, mert az ami felbosszant, lassan tova száll, és nem emlékszem rá, tehát mások úgy nevezik megbocsájtás, de néha eszembe jut(tatják), és akkor újból dühös leszek, tehát még mindig nincs megbocsájtva. lehet nem értitek. én igen. na és még fogalmazni sem tudok, olyan dolgokat amiket meg kell magyarázzak - ilyenkor vagy nem jól fogalmazom, vagy éppen félreérthetően, és nem jól sül el.

-

szeretlek valamiért. téged. úgy valamiért. talán nem is akarom tudni, hogy miért. valamiért.

néha érzem még a múlt illatát egy régi dalban :) - belül éget - néha kell, hogy játssz a tűzzel -