A mécses eltörött, a kőszív megtörött. Úgy érzem.. mintha valahogy most születtem volna csak meg, és fájht volna a megszületés. Nagyon.

Vannak olyan pillanatok melyek szebbek mint a csillagok. Erről az jut eszembe ahogyan nyári éjszakákon a csillagokat bámulva kívángattunk mindenféle jót,amelyek vagy teljesültek vagy nem.. A múltat le kellett zárni. Nézz csak fel..mond el mit lász-mond el mit kívánsz. Én azt kívánom bárcsak itt lennél mellettem. Most. Holnap. Mindig. Kéz a kézbn, ahogyan te mondtad.

3 hét telt el azóta hogy nem láttalak. És hiányzol… Pedig csak 3 hét.. volt időm megfeledkezni javában a köztünk történt beszélgetésekről melyek oly mély nyomot hagytak bennem,hogy be nem födi semmi.

Láss és érezz,kinek vagy fontos…mert vannak olyan pillanatok,melyek szebbek mint a csillagok.