-Szeretsz?

-Nem tudom.

-Miért nem?

-Nem vagyok biztos.

-Kételyek?

-Azok.

-Akkor mit érzel?

-Ez bonyolult. Néha hiányzol, nem bírom, ha nem vagy velem. Szükségem van a jelenlétedre, még ha nem is nézek rád.

Néha ellöklek, mert félek. Megijedek tőled, pedig nem bántasz. Néha futnék veled akármeddig, akárhova... csak hogy

együtt lehessünk. Néha úgy érzem, nem jó ha itt vagy, vagy nézel, mert elvársz dolgokat. Lehet, hogy nem tudom

megtenni.

A szívem megszakad ha mással látlak, de nem szólok egyetlen szót sem. Csak elsétálok... Néha utálom, ahogy

kinézel. De ezt se mondom soha. A lényed kárpótol mindenért. Nem tudok soha haragudni rád úgy igazán. Pedig lehet,

hogy olyat tettél, amiért másnak már nem jutna a bocsánatomból. Néha ha rád gondolok sírok, néha nevetek, néha

ordítok, aztán megint ott a mosoly az arcomon. Lehetne egyszerű, de nem... ez bonyolult.

-Akkor szeretsz?

-Azt hiszem ..

-.-"

Miért?

Miért? Mindig miért? Mindig miért kérdezik azt hogy miért? Azért mert mindennek van oka. De ez már sok. Miért? Miért csak akkor kérdezik meg hogy miért, amikor valami rossz van veled( pl szarkedv ) ? Miért nem akkor kérdezik, amikor jó a kedved. Miért csak a rossz érdekli az embereket? Ha jó történt veled, azt már kúrvára leszarják. Miért? mert ők emberek. Mert mi emberek vagyunk. És javíthatatlanok. Rosszak. Gyengék. És gonoszak. Bennünk minden van: jó és rossz. Vegyesen. Amikor rossz van bennünk azt annyira egyszerü kimutatni, másoknak megmutatni, éreztetni velük. De ha egy kicsivel több jót mutatnánk, mennyire más lenne minden ezen a kib*szott bolygón. És hogy miért? Mert balfaszok vagyunk. Szószerint. Mindenki. Mindenki elcsesz valamit, néha vagy mindig. Van aki mindig. Mert gyengék vagyunk. És miért csesszük el? Mert rosszak vagyunk. Csak a rossz érdekel minket. És miért? Mert emberek vagyunk.